Az ezdőtábor
                                                       /1. fejezet/

Egy vidám kiáltás rázta meg Splashy Meadow környékét.
-Igeen! Imádlak titeket!
Samantha Elistonnal madarat lehett volna fogatni. Az olykor igencak szigorkás szülei ugyanis megengedték lányuknak, hogy az egész nyarat távol tőlük, Woody Hillben töltse lovával, Piskótával.
Samantha minden vágya ugyanis az volt, hogy egyszer elmehessen a nagy hírű edzőtáborba, hogy lovatudásukat csiszolgassák.
-Piskótának is tudnia kell a nagy hírt!- kiáltott a lány mosolyogva, és épp nyúlt a kilincs után, amikor az apja elé állt.
-Lassan, lassan. Először reggeli! Nem is ettél még ma.
Sam kelletlenül leült a szülei mellé az ebédlőasztalhoz, és szinte rágás nélkül a szájába tömött egy pirítóst.
-Még a végén megfulladsz itt nekünk!- rázta meg a fejét az anyja. Samantha kipréselt magából egy mosolyt, és eltűntette a morzsákat, majd felpattant.
-Most már tele vagyok, köszönöm a reggelit, igazán finom volt! Mehetek?- darálta kötelességtudóan a lány, majd felrántotta az ajtót, mikor az anyja bólintott.
Samantha elviharzott.
-Tisztára bolond lányunk van!- kacagott Mr. Eliston.

A Splashy Meadow Lovasistálló hatalmas területen feküdt. Az istállók ugyan kicsik voltak, de legalább szellősek és tiszták. Ugyanis a terület nagy részét legelők fedték - a lovak örömére.
Samantha is örült, mert Piskóta igazán szeretett szabadon vágtázni, gondtalanul.
A lány átlépett a kovácsoltvas kapun és legeltette a szemét a gyönyörű tájon. A kora reggeli nap sugarai megcsillogtatták a harmatos fűszálakat és az ablakokat.
Egyenesen a D legelőhöz sietett, ahová Piskótát is kivihette. Samantha megállt a karám kapujánál és füttyentett egyet. Egy gyönyörű pej ló felemelte a fejét és a kapu felé vágtázott. A lányt felmelegítette a büszkeség, miszerint ilyen csodás lova van.
-Szia, Piskóta!- Sam átlépett a kapun és megvakargatta a ló füle tövét. A ló élvezettel horkantott.
-Képzeld, mit csinálunk az elkövetkezendő hetekben! Igen, Woody Hillbe megyünk!- kiáltott boldogan, majd egytől-egyig elmesélte Piskótának a történetet, hogyan is engedték el őket a lány szülei az edzőtáborba.
-Csupa móka lesz, Piskóta!- fejezte be a mesélést Samantha Eliston -most pedig gyerünk lovagolni!
A lány kikötötte és lecsutakolta Piskótát. Miután végzett, gyönyörködött a lélegzetelállító látványban, ahogy a nap meleg sugarai megtörtek a ló tiszta szőrén. Sam elszaladt a szerszámokért. Mikor Piskóta már felszerszámozva állt, lovasa ellenőrizte a hevedert és nyeregbe szállt. Egy vádliszorítás elég volt, és a ló már engedelmesen lépkedett kifelé a kapun. A nap átmelegítette a ló szőrét, mire Samantha az árnyas erdőbe vezette a lovat. Az ágaktól védve bemelegítettek, majd kiérve a fák alól egy hatalmas rét terült a szemük elé. Odakint Samantha megbökte Piskóta oldalát és odadobta neki a szárat. A ló rögtön vágtázni kezdett, nem kellett biztatni. Fejét belefúrta a ló sörényébe és élvezte a száguldást. A vér a fülében dübörgött, a paták zaja mennydörgésnek hatott. Minden porcikája üvöltötte: Gyorsabban, gyorsabban! Mire a hatalmas rét végéhez értek, Piskóta lelassított és prüszkölt. Samantha felegyenesedett és letörölte a könnycseppeket a szeméből. Vajon az örömtől csordultak ki?
A lány és a ló egy kellemes délelőttöt töltött együtt a mezőkön és erdőkön át nyargalva, patakokon átúszva.
Délután visszatértek az udvarba.
-Nos, édesem, még ellátlak, majd sietek pakolni. Holnapután megyünk!- suttogta Samantha Piskóta fülébe, mire az mintha bólintott volna. Sam tudta, hogy csak a legyeket kergeti, de vicces volt azt hinni, hogy a ló érti őt.
Leszerszámozta és lecsutakolta Piskótát, majd kicsapta a legelőre. Addig figyelte, amíg a lóból csak egy halovány sziluett látszott csak a legelő távoli részein.

Sam hazaérve csak egyre tudott gondolni: alvás. Illetve kettőre, mert a korgó gyomra jobb belátásra késztette, és lefekvés előtt a konyhát is irányba ejtette. Anyja épp főzött. Sam kedvence volt vacsorára, paradicsomos tészta húsgolyóval.
Miután a lány és a családja megvacsoráztak, Samantha el is felejtette a bepakolást, és egy kiadós fürdés után egyenesen bedőlt az ágyba. Már csak arra volt ereje, hogy kinyúljon a takaró alól és leoltsa a kislámpáját.
A szobára sötét borult.

Másnap Samantha késve ébredt. Első pillantása az órára esett. 09:42.
-Micsodaa?- ugrott ki az ágyból. Másodpercek alatt rángatta fel magára az elhasználódott lovaglónadrágot és egy kinyúlt pólót amin a lovarda logója volt. Leszaladt a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megcsúszott és lebucskázott a földre. Fájdalmasan nyögött egyet, majd fetápászkodott és kímélve a fájós sarkát - elindult a bejárati ajtó irányába. Serencsére a szülei nem voltak tanúi az akrobatamutatványnak, mert biztosan nem engedték volna el sérülten az edzőtáborba.
Sam ismét egy hosszú tereplovaglásra indult Piskótával, amivel el is telt a nap nagy része. Este fáradtan esett be a házba, ahol már finom vacsora várta.
-Hog telt a mai napod, drágám?- érdeklődött az anyja. Sam nagyra értékelte az éreklődését, mert anyja annyira értett a lovagláshoz és a lovakhoz, mint a tehén az ábécéhez.
-Tökéletesen! Ma kíméltem Piskótát és előkészítettem a dolgait az utazáshoz.
-Tényleg, az utazás! Annyira fogsz hiányozni..- az anyja úgy nézett rá, mint egy beagle, akinek elvették a kedvenc játékát.
-Ó igen.. Majd hívlak titeket.- vigasztalta őket Samantha.
-És a bepakolás?- nézett fel az újságból apja.
-Ó, tényleg!- Sam felrohant és kapkodva mindent összerakott, amiről azt gondolta, hasznos lehet.
Későn este nagy ásítások közepette dőlt be az ágyába, és azon nyomban el is aludt.
Álmában Piskótával egy versenyen vettek részt. Mindenhol ott volt a hatalmas tömeg, ló és lovasa előtt hatalmas akadályok. Sam gyomra görcsbe rándult. Hallotta a pályaindító csengő berregését, és nekiindult a pályának. Piskóta vágtázva ugrott neki az akadályoknak. A tömeg zúgott. Az akadályok egyre közelebb és közelebb kerültek. Mikor elrugaszkodtak, Samantha kicsúszott a nyeregből és arccal a forgácsba fúródott. Újra felangzott a csengő, ami a verseny végét jelentette.  tömeg morajlása beszivárgott a lány fülébe. A csengő fáradhatatlanul berregett, mikor Sam rájött, hogy tulajdonképpen a vekkere szól.
Karikás szemekkel próbálta kitapogatni az órát. Mikor az végre elhallgatott, a lánynak eszébe jutott az aznapi utazás. Erre rögtön kipattantak a szemei. Felöltözött és még egy tányér rántottát is magába tömött, majd a csomagjait kirángatta az előszobába. Épp időben, mert az őt fuvarozó kisbusz - oldalán Woody Hill logójával- leparkolt a ház előtt és egy morcos férfi szállt ki.
-Jó reggelt..Segítsek?- nézett végig unottan a társaságon.
Sam megrázta a fejét, és saját maga beemelte a csomagjait a csomagtartóba. A morcos sofőr fellégezhetett. 
-Akkor hát... Jó utat, kislányom!- ölelte magához szorosan édesanyja Sam-et.
Utána a lány odament az apjához is és őt is megölelte.
-Hiánynozi fogtok!- szólt Samantha és beszállt a kocsiba. Mikor a jármű elindult, különféle gondolatok keringtek a fejében.
Vajon Piskóta már úton van? Kedvesek voltak hozzá? Mikor érkezik? És a szülei?
A lány elszenderült a hosszúnak igérkező úton.

                                        ***