Az ezdőtábor
                                                       /2. fejezet/

Mikor Samantha Eliston kinyitotta a szemeit, csodás kép tárult a szeme elé.
Hatalmas napsütötte mezők, középen pár házzal és istállóval. A területet sűrű erdő vette körül.
A lány elmosolyodott, mikor arra gondolt, hogy Piskótával végigvágtatnak a gigantikus mezőkön.
Szinte érezte a holsteini mén erőteljes vágtaugrásait, hallotta a paták iszonyatos mennydörgését és szinte látta maga előtt az elsuhanó mezőket.
Gondolataiból a sofőr rázta föl.
-Tehát, kiszállsz? Végállomás- nézett az órájára a kellemetlenkedő férfi.
Sam körülnézett, és látta, hogy már az udvarban állnak, a házak mellett.
-Őő..persze- vörösödött el, és kinyitotta a kocsiajtót. Kiugrott az ülésről, és kinyújtóztatta elgémberedett lábait. Egy kopaszodó, kerekded úr sietett felé.
-Szia! Samantha Eliston, ugye?- mosolygott a férfi. Sam bólintott.
-Nagyszerű! Jason Blu vagyok. A táborvezető, Selena férje. De a tábor idején távol leszek. A lovad hátul van, nem? Segítek lehozni, hogy..- Mr Blu barátságos fogadtatását egy lány zavarta meg. Szőke, kusza haja lobogott a szélben, ahogy közeledett. Megállt előttük és vadító világoskék szemeit Samanthára villantotta. A lány nem sokkal nézett ki fiatalabbnak nála.
-Heló, Jennifer Asalel vagyok. Tizennégy éves táborlakó. Gyere, körbevezetlek!
Sam rámosolygott. Rögtön rokonszenves volt neki a lány.
-Hóha, kisasszony. Épp hegyibeszédet tartottam- vigyorgott a férfi -de a további résztől eltekinthetünk. Segítek lehozni a lovad, ha szeretnéd, és vigyétek ki Jenniferrel a legelőre. Vagy az istállóba szeretnéd?
-Nem, nem, tökéletes lesz a legelő- mosolygott bátortalanul Sam. Jason levezette a lovat a rámpáról. Piskóta gyönyörűen festett. Nem izzadt meg, a szőre ragyogott, és még az utazó takaró és a kamásli ellenére is látni lehetett az arányos felépítésést és az izmos testét.
-Húha- ámult el Jenny. Sam teljes mértékben egyetértett vele.
Pár perc után Mr Blu összeszedte magát.
-Nagyon gyönyörű. Piskóta a neve, ugye?
Samantha bólintott és elvette a kikötőszárat a kopaszkás férfi kezéből és egy lépést tett Jennifer felé.
-Amúgy még be sem mutatkoztam. Samantha Eliston vagyok. És ő Piskóta. Holsteini.- mosolygott a lány Jennyre, mikor a táborvezető férje már távolodóban volt.
A két lány vidáman csevegve felbaktatott az egyik hatalmas napfényben úszó legelőre. Sam kinyitotta a kaput és bevezette Piskótát. Bent levette a lóról a kötőféket és még búcsúzóul megpuszilta a ló homlokán fehéren viritó hókát.
-Megnézzük a többieket? Biztos a kertben vannak- törte meg a csendes idillt a fiatalabbik lány.
Samantha teli szájjal rávigyorgott.
-Oké!
Jennifernek igaza volt, a többi táboros a nagyobbik ház mögötti kis elkerített füves részen foglalta el magát. Volt, aki olvasott egy fa alatt, többen a napon üldögéltek egy-egy pohár gyümölcslével a kezükben. Egy fiú pedig egy gitáron játszott az árnyékos verandán ülve.
Mikor a két lány átlépett az alacsony kerítésen, mindenki feléjük fordult.
-Öö.. Heló- mosolygott bátortalanul Sam a fiatalokra.
-Heló, Samantha, ugye?- kérdezte a gitáros fiú. A lány bólintott, és lopva rápillantott. Mikor meglátta a fiút, elakadt a lélegzete. Neki is olyan vadító kék szeme volt, mint a mellette álló lánynak. Oldalra fésült gesztenyebarna haja és tökletes fehér fogsora volt. Samantha remegést érzett a gyomrában, mintha csak száz és száz pillangó repdesne a gyomrában.
-Tehát ő a bátyám, Mark Asalel- mutatta be Jenny a fiút. Ezek után mindenki egy-egy helót vagy sziát mondott a lánynak, s az ifjabbik Asalel mindenkit bemutatott.
Az olvasó lányt Sheilának hívták, a füvön üldögélő ébenfekete hajút pedig Cecilynek. Csak egyvalaki nem köszönt az új lánynak.
-Ja és ő Emily Kingstone. Aki Cecily mellett terpeszkedik- fintorgott Jenny. Látszólag nem volt nagy véleménnyel a lányról.
Samantha jobban megfigyelte Emilyt. Az folyton selymes, lapockáig érő haját dobálta, és zöld szemeit Markon legeltette. Samnek az is feltűnt, hogy a lány teljes szalonsminkben van.
Nem szeretett külső alapján ítélni, de Emily már most ellenszenves volt neki.
-Gyere, igyál egy hideg teát- kínálta Mark, aki közvetlen a kis asztal mellett ült, ahol a poharak voltak.
-Ugyan Mark, nem is szomjas! Inkább hoznál egyet nekem?- vetett a fiúra vadító pillantást Emily.
Mark megvonta a vállát és Samanthára fel-fel pillantva adott egy jeges teával teli poharat a szőke bajkeverőnek.
-Úgy látom, mindenki megérkezett- csendült fel egy kellemes hang Sam mögött. A lány megfordult és rögtön felismerte Selena Blut. Az újsághírdetésben is így nézett ki a táborvezetőként hírdetett hölgy.
Napbarnított, cserzett bőre volt és szálkás, szalmaboglyaként álló barna haja. De mindezt elfeledtette a hófehér mosolya és az éjfekete, életvidáman csillogó kíváncsi szeme.
-Az elkövetkezendő hétben sokat fogunk edzeni, ezért joggal mondhatom azt, hogy most lazíthatunk pár órát a szép környéken, nem?
A táborozók egyhangúlag zúgták: -Igen!-
-Akkor hát? Gyerünk nyergelni, egy fél óra múlva találkozó a homokos pályán!
A kis csapat szétszéledt. Jenny és Samantha a legelő felé vették az irányt. Mikor beléptek a legnagyobb legelőre, ahol a táborlakók lovai pihenhettek, két ló kivált a ménesből és a látogatók felé vágtatott. Az egyik pej volt, füleit hegyezte, s Sam egyből felismerte: Piskóta az; a másik egy almázott szürke, erős ló, ahogy vágtázott, szürke sörénye repkedett a szélben.
-Odanézz!- kiáltott fel Jenny.
Mikor a kapuhoz értek, mindkét ló prüszkölve lefékezett nem kis porfelhőt hagyva maga után.
-Azt hiszem, Mikado egész megkedvelte a lovad!- hangzott fel egy kellemes hang a lány háta mögött. Sam megpördült, és egyenesen Mark arcába bámult.
-Óh, igen... nagyon szép...- dadogott elvörösödve főhősünk. -Milyen fajta?- érdeklődött, miután Jennifer jó erősen oldalba bökte.
-Angloarab
Amikor a fiatalok kivezették a lovaikat, Mark tágra nyílt szemmel közölte:
-A lovad kötőfék, minden nélkül megy melletted!
-Nem kell rátennem- nyitotta ki Sam a kaput és átsétált rajta Piskótával. Szépen megvárták, amíg a két Asalel kivezeti a kötőfékénél fogva a lovaikat, majd Piskóta az orrával bökdösve becsukta a kaput, ahogy Samantha még korábban tanította neki,
-Hű!- Mark le volt nyűgözve. -Egyedül veszi fel a nyerget és a kantárját is?
-Még nem ,de már dolgozom rajta- vigyorgott a lány és nevetgélve megkötötték és felszerszámozták a lovaikat.
          Ezzel egy csodás délután elé nézhettek...