A verseny

Egy szombat reggelen Lucily Dargon várakozva álldogált a lóversenypálya szélén.
A fel-fel támadó szél időnként meglibbentette vörös, összekuszált hajtincseit. Zsoké létére magas lány volt a maga százhetven centijével, fürkésző zöld szemei elszántan csillogtak. Lucy mindenképp nyerni akart. Élete versenye áll előtte Olivia hátán, ha megnyeri, leszerződtethetik az Oisyll-i Zsoké Egyesülethez. A lány elmeredt maga elé. Az első találkozásukra gondolt Oliviával, a nagydarab, testes telivérrel.
Még kicsi volt, amikor először belépett Yvells bácsi lovardájába. A szülei a pónik miatt vitték el a kis Lucilyt az Oisyll-i lovasistállóba, ahol aztán a kislány megpillantotta Oliviát. Amint nőt-növekedett, s a kislány elkezdhetett lovagolni tanulni. Lucy mindig is imádott  száguldani, talán ezért is szerethetett bele a hihetetlenül gyors, nem a szépségéről híres telivérbe. Rajta tanult lovagolni, és mikor már elsajátította a lovastudást, kipróbálta, milyen lehet lóversenyen lenni. Tisztán emlékezett arra a délutánra, amikor kilovagolhatott Oliviával, és ő megtapasztalta, milyen száguldó ló nyergében ülni.
Lucy elmosolyodott, amikor visszaemlékezett, hogy megijedt mindenki, amikor csak egy kicsit szórakozni próbált. Azokat arcokat nem felejti el soha! Milyen rég is volt már...
Ekkor valaki megbökte a tizenhét éves lány vállát, mire az hatalmasat ugrott ijedtében.
-Nyugi, csak én vagyok az. Életed versenyéről le szeretnél késni, vagy hajlandó vagy feláldozni önmagad és lecsutakolni Oliviát? Belefeküdt a trágyába- vigyorgott Lucy mögött egy tizenhét éves barna hajú fiú. Lucy valami csípős válasszal akart visszavágni, de amikor belepillantott a fiú szemébe, és rögtön elfelejtette, mit akart mondani. Ő volt Chris, a lovászfiú, akihez Lucynek gyengéd érzelmek köttettek.
-Őő...Igen, persze, segítek...-dadogta elvörösödve a lány, és gyorsan a fiú után sietett a versenyző lovak istállójába. A versenyek csak egy óra múlva kezdődtek, de már nagy volt a hangzavar és a levegőben érezhető volt a feszültség. Még a madarak finom trillázását is elnyomta a nézők hangos zsivaja, a hangosbemondó recsegése és a lovak izgatott nyerítése. De az istállóba nem hallatszottak be a zajok, ott teljes csend honolt. Olivia ott állt a kibérelt boxban, s amikor meglátta lovasát, boldogan nyihogott egyet. Lucy akárhogy is nézte, számára Olivia volt a legszebb ló. Emlékezett, hogy a lovasiskolában sokat csúfolták a ló kinézete miatt. Pedig Olivia igazán nem tehetett róla, hogy beesett háttal született. Azt Lucy is elismerte, hogy hajlott orrával és csapott farával nem egy szépségkanca, de talán a legnyugodtabb és a legszeretetreméltóbb. Ahányszor a gyerekek kinevették a nagydarab angol telivér kancát, Lucy mindig megsajnálta a lovat, és könnyek szöktek a szemébe.
De most mindent bizonyíthat, és ha Oliviával megnyeri a versenyt, mindenki komolyan fogja őket venni.
Lucily belépett a boxba és szeretettel megpaskolta a ló csapott farát. A kancának még egy kicsit barna alma is jutott a lány zsebéből.
-Most bebizonyítjuk nekik, hogy nem holmi zöldfülűek vagyunk!- motyogta Olivia fülébe a zsoké, és elkezdte lepucolni a lovat.
-Várj, segítek, így nem leszel kész egy fél órán belül!- sietett a segítségére Chris és a ló másik oldalát kezdte el szorgosan csutakolni. Csendben tisztították a versenyló szőrét. Lucy izgult. Ahányszor meg akart szólalni, a csomó a torkában akkorává nőtt, hogy a lány nyelni sem tudott. Egy negyed óra múlva Olivia ragyogó szőrrel, olajozott patákkal és befogott sörénnyel álldogált a boxban. Kíváncsian nézgelődött a ki ablakon.
Negyed tízre a tömeg akkorára nőtt, hogy az istállókba is behallatszottak a nemkívánatos zajok.
-Me..Megyek, megnézem a pályát- keresett valami kifogást Lucy, csak hogy kiszabadulhason apró börtönéből, és leküzdje az idegességét. Miután kiszellőztette a fejét, visszatért a versenyistállóba. Ott különös látvány fogadta: Olivia felszerszámozva állt a boxában, és a szőrét mintha kipolírozták volna! Az olykor fakó sárga szőr most mézszínben pompázott, s a ló nagy barna szemei izgatottan csillogtak. Christopher elégedetten állt a boxnak támaszkodva.
-Ez.. Édes istenem, ez gyönyörű! Mit műveltél vele, Chris?- meg kellett állnia Lucynak, nehogy a fiú nyakába ugorjon.
-Nem lényeges, szeretném, ha nem lenne gúny tárgya. De gyere, melegítsük be az izmait!- s a fiú már vezette is ki a hatalmas telivért az istállóból.
Lucy szótlanul követte őket a bemelegítő körig. Ott a fiú felsegítette az ideges telivérre, majd hátrébb lépett és rácsapott Olivia farára. A lány felvette a kancát lépésbe, de az idegesen felcsapta a fejét.
-Nyugi kislány!- motyogta Lucy a lónak és nyugtatólag meglapogatta a ló nyakát. Akárhogy is igyekezett a lány, Olivia csak nem akart lenyugodni.
-Nézd azt a gebét! Vajon hány éves lehet?- hallotta Lucily az egyik nézelődő hangját. Próbált nem odafigyelni, de nagyon bántotta, hogy az ötéves kancát beesett háta miatt öregnek nézik.
-Milyen fegyelmezetlen!- jegyezte meg rosszallóan egy férfi. Lucy lehajtotta a fejét és kiügetett a melegítőkörből Chris mellé. Figyelmetlenségében majdnek elütötte a fiút. Fülig vörösödött, amikor meghallotta a gunyoros hahotákat.
-Semmi baj- mosolygott fel rá a fiú -ti lesztek a legjobbak!
És ezzel megfogta Olivia szárát és a startboxba vezette lovat és lovasát. Mikor Chris elhagyta az indítóboxot, becsukódott mögöttük az ajtó, és Lucy lopva körülpillantott. A többi lovas gyönyörű telivéreken trónólt, és teljesen higgadtnak látszott. A lány megremegett. Verejtékcseppek gördültek le pirospozsgás orcáján. Ekkor kipattant a startbox ajtaja és minden ló kitört.
Olivia fejét előrenyújtva hirtelen galoppba ugrott és követte a többi lovat. Lucily a ló vékony nyakához simult és könnyed szárkontaktust tartott fent. A ló hosszú sörénye ostroként csapkodta a lány arcát. Viharként száguldottak a pályán, de hiába, Olivia lassulni látszott. Lucy egy nagyot csapott pálcájával a kanca farára, mire az felkapta a fejét. Lassan az utolsó lovas is lehagyta őket, s Lucy reménytelennek látta a helyzetet. Minden elbukott, nincs tovább... gondolta a lány, mikor a pálya felénél tarottak már.
-Kérlek, Olivia, tudom, hogy meg tudod csinálni! Képes vagy rá!- suttogta Lucy és megpaskolta a ló nyakát.
A testes ló prüsszentett egyet, majd mintha megérezte volna zsokéja levertségét, hirtelen begyorsitott. Lucily csak úgy tudott fentmaradni a hátán, hogy a ló sörényébe kapaszkodott teljes erejéből, mintha az élete függne rajta. Próbálta kizárni a hangosbemondó kellemetlen, recsegő hangját és az emberek felhördülését. Olivia egyre gyorsitott, már beérték az utolsó versenyzőket is. Lucy lepillantott a zöld gyepre, és rögtön rosszul lett. A pálya pázsitja iszonyatos sebességgel suhant el alattuk, s mindenfelé fűdarabok repkedtek. Inkább becsukta a szemét, és rásózott egyet a ló horpaszára. Mikor kinyitotta a szemét, már az első lovas mögé zárkóztak fel. Hihetetlen öröm és melegség járta ét Lucy testét és meg jobban ösztökélte Oliviát. Az első lovas egy kecses szürke telivéren hátranézett, és a lány esküdni mert volna, hogy a férfi szemében düh lángja lobbant fel.
Már csak háromszáz méter... Olivia egyre felzárkózni látszott. Kétszáz méter... Már elérték a szürke horpaszát. Száz méter... A két ló fej-fej mellett haladt, mikor a nyurga szürkén ülő férfi kinyúlt oldalra, és rácsapott egy nagyot Olivia szügyére. A nagy pej felcsapta a fejét és sunyitott, majd megbotlott...
Lucy ismét azt hitte, vége mindennek, amikor a telivér küszködve, hogy ne essen el, de beért a célba- másodikként. Hiába az emberek üdvrivalgása és Olivia elégedettsége, ő mégsem tudott örülni a második helynek. Bebizonyitottad! ...De mit is? Hogy Olivia jó másodszerepű ló? Vagy hogy Lucy nem elég jó lovas? Összeszoritotta a szemeit, amikor meghallotta az eredményhirdetést.
-Az első helyezett Lucily Dargon és Olivia! Sajnos Mike Klemmbergert diszkvalifikálni kellett más versenyző zavarásáért...- a továbbiak el sem jutottak Lucy tudatáig. Hirtelen eltűntek az esőfelhők és a szél is elállt. A lány szinesben látta a világot. Megnyerték! Igenis bebizonyitotta, hogy Olivia a szivével fut, és mindent belead! Chris odafutott hozzá és szorosan megölelte.

Hát minden jóra fordult! Lucy mindig könnyes szemmel és boldogan verdeső szívvel gondolt vissza arra a versenyre. A szobájában egy hatalmas csillogó kupa az emlék a sikerre. Lucily azóta nem kisded lány már, felnőtt nő lett, az Oisyll-i Zsoké Egyesület büszke tagja és Chris felesége. Azóta rendszeresen verseyzik, de nem Olivián, aki nyugdíjas éveit egy hatalmas legeln tölti Lucy és Chris birtokán, hanem saját versenylovaikon. És ki tudná jobban, mint ő, hogy a kinézet nem minden? Olivia azóta sok--sok versenyt nyert meg, a polcok csak roskadoznak a díjaktól. Ki tudja, talán te is találozol velük egy versenyen...