A LÓVÁGÓHÍDAZÁSRÓL
„mert nekik is jár egy boldog vég”

A legtöbb ember – miután annyira elhasználta a lovát, hogy annak súlyos fájdalmai vannak, vagy miután kiderült, hogy súlyosan beteg, amikor már nem tud vele mit kezdeni, vagy ha nem tudja eladni – állatát egy helyre küldi. Egy olyan helyre, ahol rémes állapotban lévő lovak között kell eltöltenie heteket, akár hónapokat, akik aztán minden előzetes jel nélkül eltűnnek, és többet nem jönnek vissza hozzá. Esetleg a szeme láttára lövik fejbe, vagy kínozzák halálra. Miután nem csak testileg, de lelkileg is letört lesz, őt is elviszik, kegyetlenül és fájdalmasan megölik, utána testét ledarálják, felaprózzák. Kolbászt, virslit, esetleg kutyaeledelt csinálnak húsából.

De a gazda erről mit sem tud. Nem tudja, hogy a ló, aki egykor szerette, és talán neki is a világot jelentette, mit él át. Őt ez nem érdekli. A lényeg az, hogy lova halálából is pénzt tudott csinálni. Nem sokat, de legalább a hasznára válik.

Kiöregedett, testileg rokkant, fiatal, használhatatlan, nagy fájdalmakkal küzdő, beteg és pénzzé tehetetlen lovak ezreire vár ez a sors. Mindez azért, mert pár felelőtlen gazda nem vigyázott eléggé állataira, túlvállalta magát, pénzéhes, vagy egyszerűen csak élvezi, hogy az állatai szenvednek.

És ezek az állatok egykor szerettek, boldogan vágtattak a mezőkön, üdvözölték gazdájukat vagy nyerítettek vidáman a zabnak, amit eléjük tettek. Szeretettel dolgoztak, mert elégedettek és boldogok voltak.

Egy apró baleset? Egy pénzéhes ember ámokfutása? Egy szerető gazda pénzügyi bajai? Vagy egyszerűen csak egy kilátástalan helyzet? A ló vágóhíd nem megoldás semmire! A legtöbb ember nem tudja megfizetni a ló húsának drága árát. Akkor mi lesz vele? Kidobják, vagy az állatoknak hajítják. Aki pedig megveszi, és meg is eszi a ló húsát, az nem tudja, milyen állapotok uralkodnak az ilyen vágóhidakon. Óriási autókban szállítják őket a vágóhídra, amiben úgy kötik ki őket, hogy alig férnek el, elesnek, nem tudnak felállni. A kocsi nem biztonságos, ha egy ló elesik, beszorulhat a lába a kocsi falába. Ilyenkor megölik őket, a lábukat pedig láncfűrész segítségével szabadítják ki. Félszemű, törött lábú, törött gerincű, lelkileg rokkant, vagy éppen teljesen egészséges állatok várnak több hónapot kínzó fájdalmak között arra, hogy jöjjön valaki, aki elvezeti őket, és a többi társa előtt fejbe lövik, fejbe vagy szíven szúrják. Utána több gépen végigvezetik, amik ledarálják őket.

De nem elég, hogy a húsukat felhasználják. A sörényüket és a farkukat levágják, ecsetet készítenek belőle, a csikókat még kegyetlenebbül megnyúzzák, pénztárca, cipő, és egyéb bőrtermékeket gyártanak belőle. A bél egy része kolbászbél lesz, a zsírokat állatoknak adják, a húst emberi fogyasztásra viszik feldolgozni. Festékanyagok, ragasztó, szappan, cement, tinta, ajakrúzs, cukor, ceruza és kozmetikum is készül lóból.

Neked sem tetszik? Tedd ki ezt a rövid szöveget az oldaladra, hogy mások is lássák, TE igazán szereted a lovakat!

"Gyenge napfény süt le a lóra
Kinek ez az utolsó útja                 
Szép fejét a ló lehorgasztja          
Így ballag a vágóhídra                 
Tudja hova megy,s miért                  
Tudja nincsen már menekvés
Ezért szolgálta az embert
Ezért tett meg  érte mindent..?!         
Most ér véget a szolgálata
S jutalma,a halál várja"
      /Dione/

Itt van még pár tábla, amit kirakhatsz:

Remélem, elgondolkodtató volt ez a rövid kis bejegyzés arról, egyesek hogy viszonyulnak a lovakhoz!